Olvasó emberként az irodalom személyiségformáló hatása magától értetődő
számomra, a lélektan mindig is érdekelt, a csoportban rejlő erőt pedig volt alkalmam többször megtapasztalni. Nagy öröm számomra, hogy rátaláltam az irodalomterápiára, mely ezt a három “összetevőt” ötvözi. A szöveg – legyen az klasszikus vagy kortárs irodalmi vagy akár facebook-bejegyzés vagy dalszöveg – kiindulási alapot jelent a csoportos beszélgetéshez. Ehhez nem szükséges széleskörű irodalmi olvasottság, ez nem műveltségi vetélkedő. Nem keresünk előre rögzített jelentést, hanem hagyjuk, hogy a szavak hozzánk szóljanak, és engedjük, hogy a lelkünk rezonáljon rájuk. Saját érzelmeink felismerésére, megélésére kapunk lehetőséget a csoport biztonságos közegében. Az egyén nemcsak a szöveggel lép interakcióba, hanem a többi csoporttag értelmezésével is. Nagyon gazdagító mások olvasatait megismerni. Nemcsak befogadunk szövegeket, hanem létre is hozunk – érzelmeink kifejezésére, felismeréseink struktúrálására. Az irodalomterápia egy nagyon izgalmas módja az önismeretnek, jó eszköz a mentális egészség, a lelki egyensúly megőrzéséhez.